Monday, June 27, 2005

Részlet

Kész a munkaterved. Innentől kezdve világos, szilárd keretet kapsz, bármikor leülsz írni. Öt perces ülésekben írhatsz, minden kérdésre legalább 1000 leütésnyi választ.
Az egy fejezetre 18000 „n", azaz kilenc oldal.
Minden fél oldal pontosan meg van tervezve, és mégis, mostantól engedheted
igazán szabadon a kreativitásodat. Nincs más dolgod, mint öt perces határidőket adni magadnak (nem képletesen, hanem ténylegesen beállítva a stoppert).
Bárhol, bármelyik fejezet bármelyik kérdésével elkezdheted írni a könyvet. (Én
jobbnak találom a fejezetek elején kezdeni az írást, hogy ne okozzanak gondot az átmenetek, tehát ne legyen 1000 leütésenként darabos a szöveg.)
Az öt perceket érdemes betartani, különben majd azt veszed észre, hogy fáradsz, elkalandozol, az idő gyorsabban halad, mint az írás, odalesz a 10 percenként egy oldalas sebességed.
Ne javítgass, ne is olvass bele a már leírt szövegbe! Az olvasásnak és
szerkesztésnek is eljön majd az ideje. Ez most nem az az idő. És a spontán írás nem is a helyesírás nagy ünnepe. Ne kapkodj a helyesírási szótárhoz, ne engedd rá a szövegszerkesztő javítóprogramját: írd le, üsd le a szót, ahogy te majd rá fogsz ismerni, ha fésülni kell a szöveget.
Egy elkészült, megírt szöveg tele a legborzalmasabb helyesírási hibákkal ezerszer jobb, mint az, ami tökéletes helyesírással nem született meg.
Az egyenes beszéd a fontos, a sebesség a fontos, a termékenység a fontos - a többi szempont most csak akadály.
De csak akkor kezdj hozzá az íráshoz, ha kész vagy a teljes munkatervvel, tehát
minden fejezeten végigmentél, és minden fejezet mind a 18 témája megvan kérdés formájában, és minden kérdéshez tartozik három vezérszó. Ez nemcsak arra jó, hogy így át tudod tekinteni az egész könyvet, és kényelmesen ellenőrízheted, hogy tényleg benne van-e minden, nincsenek-e felesleges ismétlések.A kész munkatervnek van egy felszólító ereje: ahhoz képest, hogy milyen kevés ráfordítást igényelt, nagy lépést jelent előre, olyan nagyot, hogy nehéz lesz megtorpannod. De képzeld el azt a messze kerülendő esetet, amikor kész vagy az első három fejezet munkatervével, nagyszerűnek találod, és türelmetlenségedben vagy próbaképpen gyorsan megírod a három fejezetet. Azután megtorpansz. Vagy munkaterv nélkül elkezdesz barkácsolni, egyre nehezebben születnek egyre kisebb terjedelmek, végül homokba fut az egész. Vagy úgy döntesz, hogy kifáradtál, most már látod, milyen könnyen megy neked az írás, tartasz egy kis szünetet, mielőtt kidolgoznád a hátralévő részek munkatervét. Azután közbejön valami, és elhalasztod egy kicsit a munkát. Azután még valami közbejön... mondjam tovább? Ismerős?
Szóval legyél csak kész a teljes munkatervvel, mielőtt elkezded írni a könyvet.
Viszont akkor már bárhol elkezdheted. Kikaphatod elsőnek a nyolcadik fejezetet.
Párhuzamosan dolgozhatsz több fejezeten egyszerre. Bármikor leülsz írni, amíg
végig nem írtad a könyvet, nincs okod a fejtörésre, nem kell „kitalálni" semmit, nem kell eldöntened, hogy ma mit írjál, miről írjál. Ha nálad van a munkaterv, mindegy, hol folytatod.
Nincs fejtörés, ez azt is jelenti, hogy nincs szorongás és nincs fogalmazásgátlás. Folyamatosan végigírod az öt perceket, a tőled telhető legnagyobb sebességgel.
Öt perc legyen az alap. Bármennyi időt szánsz írásra, öt perces ülésekre szakaszold a munkát. Mindig mérd az időt, mert könnyű elcsúszni. Ragaszkodj a fél oldalas (1000 leütéses) minimumhoz, legyél gyanús magadnak, ha már sokadszor nem éred el. Ez azt jelenti, hogy nem a gyorsaságra figyelsz, pedig, emlékezz, ez lényeges szabály. Tekintsd a munkatervet gyakorlópályának, és legyen célod a gyorsaság, addig nem lehetsz nyugodt, amíg öt perc alatt nem tudsz legalább 1000 betűt leírni (lediktálni, akárhogy rögzíteni).
Ha nagyon nyűgösnek találod az öt perceket kimérni, akkor próbáld ki a tíz perces üléseket: ha egy oldal (2000 „n") fölött maradsz vele, akkor alkalmazd, de térj vissza a biztonságos öt percekhez, ha gyakran teljesíted alul ezt a normát. Tíz perc fölött már könnyen elszalad az idő, nem tűnnek fel a fél perces kihagyások, veszélyes terep, nem ajánlom. De a tíz percekről is azonnal térj vissza, ahogy észreveszed, hogy csökken a teljesítményed.
Az öt perces üléseket könnyen beillesztheted a napirendedbe. Ugye nem felejtetted el, hogy a rendszeresség: alapkövetelmény. Mindennap, előre betervezett időben, mintha a legfontosabb ügyfeleddel, a legnagyobb üzlet reményében beszélnél meg találkozót. És ez a „mintha" itt nem is egészen jogos, mert tényleg ilyesmiről van szó, csak nem a szokásos, bizonytalan megtérüléssel.
A betervezett ülések mellett persze bármikor írhatsz, ha a körülmények engedik: ha nálad van a munkaterv, és van papírod, ceruzád, akkor sorszámodra várva a
bankban, vagy guberálás szünetében a kuka tetején, vagy addig az öt percig, amíg a feleséged helyettesít a háztartásban és gyerekgondozásban, azután csere. Nem kell hozzá külön dolgozószoba, nem kell hozzá íróállvány két faragott oroszlánnal jobbról és balról, nem kell hozzá még íróasztal se. A munkaterv viszont kell hozzá, és készen kell hogy legyen az elsőtől az utolsó fejezetig.
Ha nekiállsz a mai napi adagnak, nem kell azzal töltened az időt, hogy elolvasd a tegnapit. (Jaj, hol is tartok?) És a holnapira se kell előre gondolnod, minden napnak megvan a maga adagja, és annak semmi köze a tegnapihoz és a holnapihoz, ahogyan klasszikus szerzők is rámutatnak. Az egyes kérdéseket a hozzájuk tartozó vezérszavakkal akár tengerimalaccal is kisorsolhatnád, ezt mégsem ajánlom, szerintem praktikusabb egy fejezetet az elejétől végigírni. De nem muszáj. (A tengerimalac viszont még akkor is időigényes.)
Nem beszéllek rá, hogy hosszabb szünetet tartsál, de ha valami miatt úgy döntesz, hogy felfüggeszted egy ideig, akár hónapokig az írást, a munkaterv segítségével bárhol újra felveheted a fonalat. Nem a kéziratolvasással kell kezdened, hanem megnézed, hol tartottál a munkatervben. Ami megvan, az megvan, ami nincs megírva, abból a részből válassz ki egy kérdést, olvasd el, olvasd el a hozzá tartozó vezérszavakat, dőlj hátra egy percig, és emlékezz vissza a válasz bizonyosságára.
Azután állítsd be öt percre a stoppert. Azonnal elérted az üzemi hőmérsékletet.
Öt perces modulokkal berendezhetsz magadnak egy egész munkanapot is, ha
gyorsan készen szeretnél lenni a könyvvel, és rászánod az időt. Háromszor öt perc írás után öt perc szünet, az húsz perc, három ilyen húsz perc az egy óra. A végén ne felejtsd el ellenőrizni, hogy megvan-e a négy és fél oldalad! Két ilyen óra egy fejezet.
Három hét napi két ilyen órával, az egy könyv.